Matematikusok azért vannak, hogy megoldjanak problémákat. Mint mondjuk amilyen a Riemann-sejtés (bár, ezt még pont nem sikerült nekik) vagy az a kérdés, amely mindnyájunkat foglalkoztat mióta világ a világ – vagy legalábbis az utóbbi néhány évtizedben-, hogyan lehetséges az, hogy a “Hard days Night” indító akkordját még soha senkinek nem sikerült tökéletesen megismételnie?

Kézenfekvő ötlet a titok nyitjáról magukat a Beatles tagokat megkérdezni, ám ők ez ügyben nem tudtak semmi kielégítőt mondani. Ezért, Jason Brown, kanadai matematikus saját szakterületét, a matematikát hívta segítségül. Aki, mint ahogy a Washington Post cikke megjegyzi: “A 60-as évek egyik dalszerzőjének, Randy Newmannek a szövegeiről metamatematikai kifejezésekkel beszél. Ha lát egy brokkolit, azonnal fraktálokra gondol.” Mit is várhatnánk egy ilyen Beatles rajongó tudóstól? Természetesen azt, hogy Fourier transzformáció segítségével redukálja minimálisra a számban hallható dallamokat, hogy aztán eljusson a végső felismerésig, azaz hogy a kezdő akkord bizony egy oktávval lejjebb és jóval lassabban szólt, a stúdióban pedig kissé megváltoztatták, így elérték, hogy jóval gyorsabbnak és magasabbnak hasson!

Brown doktor azonban nem állt meg ezen a ponton. Szenvedélyes vizsgálódásai manapság azt a kérdést feszegetik, hogy melyik Beatle írta az “In My Life” című eposzt. És egészen biztosra veszem, hogy a válasz nem várat magára sokat. Egy olyan tudós számára pedig semmiképpen sem jelent problémát a nagy titok megfejtése, aki szerint “A zene alapvetően színtiszta matematika.”