Hit tekintetében semmi jót nem tudok elmondani a ma emberéről. Ugyanolyan babonás, mint az általa lenézett középkor nemzedékei. Bár istenei hatalmasak, de a hit, amivel rajtuk függ gyermeki, ostoba, és kártékony. Éppen ezért vagyunk mi, a XXI. század gyermekei magunk is végtelenül buták és félelmetesek és gonoszak. A ma emberének egyik főistene, a teremtő, a folyton adó, a láthatatlan Konnektoristen, aki a szent manna, az áram által fejti ki kegyét. Az áram működésbe hoz, elindít, felmelegít, vagy éppen lehűt, de mindenek előtt életet lehell a holt dolgokba.

3457-00001483182561

Az emberek otthonaikban alig tenyérnyi, néhány apró lyukkal rejtélyessé tett oltárokon keresztül áldoznak a Nagy Istennek. Az ajtó fölé felrakott mágikus kereszt szerepét egyre inkább átveszik a falak tövében, szinte titkosan, rejtve elhelyezett oltárok, amiből egy-egy lakásban akár több tucatnyi is lehet. Az emberek egyfajta közösülési, behatolási rítussal lépnek kapcsolatba urukkal, és így megkapják a vágyott áramot az oltárokon keresztül. Konnektoristennek sárga csekkekkel lehet áldozni. A naiv hit alapja, hogy elég a pénzáldozatot szimbolizáló csekket a testünk közelében, zsebben, valamilyen szekrényben, tartóban elhelyezni, és Konnektoristen máris adja az áramot. Konnektoristen nem a gazdagok istene. A szent áramból egy egységnyi, már egy nevetséges összegért elérhető, éppen ezért az emberek balgán azt hiszik, hogy bármennyi áramot elvehetnek Konnektoristentől (aki ezt boldogan adja), és azt bármire felhasználhatják, még akár felesleges dolgokra is vesztegethetik. A hívők szeretnek az áram gerjesztette hullámokban lubickolni. Ez élteti őket. Ettől boldogok. Ettől tudnak megfeledkezni véres félelmeikről. Ettől érzik magukat valakinek.

78310773200344435-001

Soha még nem volt istennek annyi hívője, mint amennyi Konnektoristennek van: gyakorlatilag szinte minden ma élő ember, és nem csak a felnőttek – Konnektoristen legbuzgóbb hívei a gyerekek. Ez a vallás világvallás, Japántól Brazíliáig, a városoktól a szegényebb falvakig mindenütt megtalálhatók hitközösségei. Konnektoristen igazi viharisten, de még az ószövetség viharistenénél is pusztítóbb tud lenni. Ezt az arcát azonban tabu övezi. A hívők nem beszélnek róla. Ha szóba kerülnek a savas esők, a tengereket szökőárrá felkorbácsoló szélviharok, a jeget olvasztó meleg szelek, vagy a talajt szárító gyilkos fuvallatok, akkor az ájtatos hívő betapasztja fülét az áramtól életre kelt zenével, vakká teszi szemét az áramtól feléledt látványkreáló gépekkel, és betömi száját az árammal előállított, tartósított, melegített temérdek étellel. Jó hívő nem beszél az ilyesmiről. Jó hívő gyermekien bízik az öröklétben: Konnektoristen mindig, azonos bőséggel fogja ontani a szent áramot és soha nem ő, a buzgó hívő lesz az, akikre a titokzatos átkok lecsapnak. Konnektoristen papjai közben az emberiség eddigi legostobább élőáldozatát mutatják be: fákat égetnek. Ebben a tűzben a szennyezőanyagoknak, rákkeltő anyagoknak, széndioxidnak nevezett kisebb jelentőségű, de annál gyilkosabb szellemeknek köszönhetően, olyan emberek kerülnek lassú kínokkal feláldozásra, akik maguk is buzgó odaadással fordulnak házi oltáraikon Konnektoristen felé. Ha az élőáldozat nem lehetséges holttesteket égetnek el krematóriumaikban: valaha élt fák megfeketedett tetemeit. A papok munkája a legszigorúbb tabu. A főpapok vagyona úgyszintén.

7876639583815763

Ha Konnektoristen a világrend férfi megfelelője, a tűz, akkor a feminin oldalt Lefolyóistennő, a pusztító, az eltüntető, a mélybe rántó képviseli. Lefolyóistennő a valaha élt legbetegebb hitvilágot vonzotta magához. Tudatlan hívei mérgeket, vegyszereket, mocskossá tett ivóvizet, gyilkos olajokat, gyógyszereket, vizeletet, ürüléket öntenek bele, talán így védekezve az ezek szimbolizálta lassú és förtelmes haláltól. A primitív hit alapja: amit kiöntenek, azaz Lefolyóistennőnek adnak, az eltűnik, megszűnik létezni, mérgezni. Felszívódik. Hogy hol, azt titok övezi. Talán a Semmiben. Lefolyóistennőnek is vannak házi oltárai, igaz jóval kevesebb egy otthonban, viszont az emberek annál díszesebbre építik, főleg a fürdőszobákban. Lefolyóistennő „privát életét” talán még nagyobb tabu övezi, mint Konnektoristent. Pedig az alattomos istennő csápjai mindenhová elérnek, a bestia megmérgez minden élő vizet, élő állatot, beépül hívei testébe, vérébe. Látható: az ember a valaha élt legostobább állat. Lefolyóistennőnek hódolva saját magzatait és gyermekeit áldozza fel. Ha van még egy csöpp józan esze, a mai ember nem hiheti, hogy Lefolyóistennő gyönyörködik a korcs, beteg, hosszú távon életképtelen emberekben, akiket – az emberrel együtt – saját maga teremt. Lefolyóistennő már ikertestvérét, az egykor bőkezűen adakozó, termékeny Csapistennőt is letaszította trónjáról. Egyes országokban, vidékeken, Csapistennő lassan végleg meghal. Nem ad több vizet. Vagy ha ad, az ugyanolyan mérgezett, mint amit a lefolyóba öntünk. És közben az embernek egyre kevésbé fontos, mit iszik meg, már akinek egyáltalán van mit innia. Minek is, ha bután és gonoszan hisz abban, hogy Konnektoristen bőkezűen és folyton ad, Lefolyóistennő bármit eltüntet, Autó- és Repülőisten bárhová elvisz, Ételisten bármikor megvigasztal, és az Üzletkatedrális is bármikor nyitva áll.

AB91766

Ajánlott irodalom: Horace Miner, Az iakirema törzs testi rítusai.

(További öko-mesék: http://viridtales.wordpress.com)

Advertisements