átbeszélgettétek az éjszakát és a várban talál a hajnal. a halászbástya üres, a város fel-felhorkan, a sok háztető, mint gyűrött barna pléd, vigyázza a lentiek álmát. aztán felbukkan a nap, víz alá nyomott strandlabda, pont a parlament kupolája mögött. a kör alakú ablakok felizzanak, mintha a tető alatt tűz égne, mintha a kupola egy bimbó lenne: egy tűzvirágé. és már nem kell sok, hogy a napfelkeltében körös körül szunnyadó bimbókat láss. hogy az egész városra keletről jövő fényben tündöklő kertként tekints. török, zsidó, mongol, ugor, hindu, perzsa, és még ki tudja milyen gyökerekkel.

hogy éppen most nyílnak, vagy most zárultak be, egy perce sincs, azt ki-ki döntse el, napszaktól, hangulatától, szívétől, szemétől, lelkétől, vágyaitól stb. függően.

DSC07896 DSC07839

DSC07865 DSC07876

DSC07913 DSC07888

DSC07885