01 02

Ha Jovanotti megénekelte a világ köldökét, a Dalai Láma elzarándokolt a föld szívcsakrájához, akkor mindannyiunk érdekében épp itt az ideje, hogy megkeressük Európa közepén, a világ, vagy legalábbis Budapest punciját. Ő lehet az? Vagy ez itt? Nézzük meg az alakját, faggassuk a természetéről, szagoljunk bele, és talán kiderül, számunkra a sok közül melyik a megfelelő szent szeglet. S ha megvan, keressük fel kéz a kézben, és áldozzunk neki sóhajjal, vagy csókokkal, becézéssel, kedvességgel, súgjuk bele, mennyire szeretjük. Talán így felébreszthetjük Pacsamamát, a Földanyát – az Atya Isten már eddig is túl sok ideig volt fenn. Sőt, a végén még az is megtörténhet, hogy mi magunk ébredünk fel.

A Margit-sziget, az illatos kert

forrás schefferj.ps.hu 01

A két formás comb, a Duna-ágak által közrezárt becses és kényes kincs. Friss és finom és természetes, maga a Heszperidák kertje, a boldogság édeni szigete: a ragyogó, életerős pina. Pillants rá: nyíló virágok, nedvek, fákat ölelő elragadtatottak, körbe-körbe szökellő gazellák és fűben szanaszét heverő szerelmesek. A névadó pedig? A szűz királyleány. A titokzatos felajánlás. Most ehhez a mandula alakú puncihoz zarándokol, aki testét felfrissíteni, elméjét megnyugtatni, tüdejét kiszellőztetni vágyik, vagy csak egy kis zsongító andalgásra éhes. Hajtsd hát ide a fejed, elő az Illatos Kerttel, hadd meséljek most egy nőről, Muarbidáról, kora legbölcsebb és legokosabb emberéről. Megkérdezték egyszer Muarbidát, szerinte hol lakik a nő elméje? A combjai között – felelt. Hát az örömök, honnan törnek fel? Ugyanonnan. És hol lakik a nőben az ízlés? Mire ő: a vulvájában. De félre a könyvvel, nézzünk ma éjjel a tölgyek alatt a száraz lapoknál izgalmasabb nyálazni való után!

A O-kilométerkő, a fana-fétis

01 02

Akár egy szemérem-fétis: egy letisztult, egyszerű, szimbolikus pina. Az úton járók, az egyik nunától a másikig vándorlók, illetve az egyik vesszőről a másikra reppenő pillangók amulettje. Minden nőstények alfája, vagy a végéről nézve O-megája. Az örökös kiindulópont, a nulla, egyben a végpont, ahová újra és újra megtérünk. Fejünket mohón fúrnánk a csinos résbe, de a szűk kapun keresztül nincs már visszatérés a paradicsomi ölbe. De vajon könnyebb-e a hazug nyelvnek e tű fokán csiklandósan átjutni, mint a lelkiekben gazdag embernek? Á, mindegy is! Ki-ki küzdje le e lyukon keresztül az egymás között tátongó kilométereket vagy fényéveket és nyújtson kezet, ujjat, nyelvet a másiknak!

A polgárvárosi amfiteátrum, a véres küzdelem

forrás commons.wikimedia.org forrás www.ittvoltam.hu

A csinos bozótossal körbevett ősi öböl, a cunnus pannonicus (a pannon puna), a hatalmas obscoenum, a véres nuna maxima. Gondolhatsz itt, drága lány, a „véres csatára”, amikor a vaginán keresztül a méhen kívülre küzdöttük magunkat. Jézus is először Mária punciját látta meg ebből az örömöket és szegeket egyaránt tartogató szerelmetes világból. De megidézheted az amfiteátrum nyugati kapujához állított Nemezis istennőt is, amint szenvtelenül szemléli, ahogy a vérbe fagyott gladiátorokat kihúzzák a porondról és útbaigazítják egy másik világ irányába. Van, akinek amúgy is véres és fájdalmas a szerelem. Első vérig? Vagy az utolsóig. Szeretsz? Mata me amor! Az amfiteátrum meg, mint durcás küzdelem után szívünk hölgye, csak ernyedten piheg. Falain diákok kényeztetik egymást csípős csókokkal, kapuin, melyen egykor trák és germán hústornyok nyomultak üvöltve előre, most titkos randevúra érkeznek a friss húsra kiéhezettek. Szürcsöljünk hát el együtt egy csípős bloody maryt! Zellerrel, hogyne, a sokadik csörte után ránk fér most az a kis afrodiziákum.

Városkapu emlékmű, a kurva vulva

01 02

E nyílás közelében állott Pest egyik középkori bejárata, a körkörös bástyával védett Kecskeméti kapu. A behatolás e vaskos védműve csupa gömbölydedség és mélység. Izgalmas, különösképpen, hogy a „pest” név maga is kemencét, barlangot jelent. Az aluljáróban felkínálkozó márvány hasadék ellenben már a bátrak titokzatos mindzsója. Az alsó világ rejtett kapuja, ahol az ördög lebucskázik a pokolba. A vulkán torka, melynek mélyén Vulkánusz isten áll kidagadó erekkel, ahogy életet kalapál a holt matériába, izzadtan, vadul. Sokaknak a bűnök forrása, az örök, jóllakni képtelen élvezet, amelyért gyakran kell súlyos árat fizetni. De kit érdekel ez, amikor satuként szorul a farokra a forró muff, avagy faékként tölti ki a hasadékot a nedvektől megdagadt fadorong. De túl sok mára az ácsoktól vett hasonlat, verje be a faszeget az, aki elég merész, felhajtani a súlyos selymet és kész leszállni a mélybe. Aki fél, érje be az égő jellel, amit a boszorkány odva mellett csücsülő cicus karmol a kézfejére.

Centenáriumi emlékmű, a mennyei egyesülés

01 02

Ha a Margit-sziget túl nagy ahhoz, hogy az érzékeny léleknek meghitt nuncusul szolgáljon, akkor rögtön ott a bejáratánál a hegyes-dombos Buda, és a törtető Pest összefonódására, eggyé válására emelt kecses emlék. Ő az, igen, a szende, észrevétlen szépség, akire néha későn csodálkozunk rá: teremtő anyám, milyen finom ez a cuni. Ő a bizsergető kellem, akivel, akiben, akihez, akit. A kehely. A nedves bibe. Az Anangaranga szerint a nők jónijának belseje többféle lehet: olyan finom, mint a lótuszvirág rostja, vagy gömbölyű, mint az összezárt ujjak által bezárt üreg, vagy marhanyelvhez hasonló, durva tapintású. Ez vajon milyen?Hatoljunk be hát mi is a kecses bronzpunciba! Belseje, mint valami Ali baba (vagy Ali babáné) barlang. Tárgyak, figurák szanaszét, mint emlékóceánban a halak. Ez a nuni valóban szent. És ha valaki szentségtöréssel vádolna, csak annyit mondanék, hogy ha Jézusnak jár a mandula alakú dicsfény, talán nekünk is részünk lesz egyszer egy mennyei egyesülésben. Nem csak szimbolikusan.

Citadella, fenséges pina a vénusz-dombon

www.telikunyho.fw.hucitadella

Egy hely a Blocksbergen azoknak, akik mindig az istennőt látják a nőben, és a megközelíthetetlen muffot neszelik alabástrom combjai között. Vagy a nőknek, akik szerint a felszegett fej hatásosabb, mint a széttárt comb. A hegytetőt uraló büszke K. Erzsébet jelöli e helyet, a zsenge 20 éves, apácáknál tanult, fenékig erő fekete hajú modell, akit szatír szobrászkezek deformáltak Szabadság-szoborrá. Ugyan, ki lát be a fellebbenő szoknya alá, ki érzi a hónalj részegítő illatát a karról lehullott ruhaujj mögül? Az önmagát dicsőítő Nő mögött feltárulkozik a lusta suna, a Citadella, a látszólag bevehetetlen erőd. Valójában nem egyéb ez, mint hatáskeltő, dekoratív, gőgös rima, melyek látványában csak a madarak gyönyörködnek. Kinek őrzöd, Zsóka? Szent Gellértnek? Szállj le a magasból és élj most édesen – ne a csúcson mostohán! Annak a béke-vesszőnek nem a kezedben, hanem vulvádban a helye!